Nemi úton terjedő betegségek
A nemi úton terjedő betegségek előfordulási gyakorisága az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt. Ennek fő okai az egyre korábbi életkorban elkezdett nemi élet, a gyakori partnercsere, valamint a HIV fertőzés egyre modernebb és hosszabb életkilátást biztosító kezelése. Ez utóbbi ugyanis mind a homo-, mind a heteroszexuális populációban növelte a szexuális szabadságot, ami a nemi úton terjedő betegségek számának növekedéséhez vezetett. Nemi úton terjedő betegségeket leggyakrabban különböző vírusok vagy baktériumok okoznak, főleg nemi kontaktus (annak bármely formájában), de akár vér útján is.
A nemi betegségek gyakran alattomos módon a megfertőződés után nem okoznak tünetet, csak később, előrehaladott stádiumban egyéb panasz (terméketlenség, hegesedések, krónikus kismedencei fájdalom) hívhatja fel a figyelmet nemi úton terjedő betegség meglétére.


MIK A TÜNETEK?
A végbelet megbetegítő szexuális úton terjedő kórokozók igen szerteágazó klinikai tüneteket okozhatnak. A tünetek elsősorban a kórokozó típusától függenek. A proktológiai rendelőbe a beteg leggyakrabban véres, nyákos vagy gennyes székletürítés, végbélfájdalom, sürgető, improduktív székelési inger, alhasi fájdalom, rossz közérzet, hőemelkedés vagy láz panaszával jön. Előfordul, hogy a beteg a végbélnyílás mellett tapint magának egy növedéket, fájdalmas hólyagot vagy egy fekélyt, ami szintén összefüggésbe hozható nemi úton terjedő megbetegedéssel.
DIAGNÓZIS ÉS KEZELÉS
Bizonyos esetekben a klinikai kép egyértelmű és a diagnózis a kórlefolyás és a fizikális vizsgálat alapján felállítható (pl. herpes simplex vírus okozta fájdalmas hólyagok vagy HPV okozta vírusos szemölcsök esetén). Amennyiben a fertőzés a végbél belső felszínét is érinti és végbélgyulladás vagy latin nevén proctitis alakult ki, akkor a pontos diagnózishoz már minden esetben elengedhetetlen mikrobiológiai mintavétel. Ezt adott esetben vérvétellel is szükséges kiegészíteni. Amint sikerült azonosítani a kórokozót, annak célzott kezelése megkezdhető. A szexuális partner(ek) egyidejű kezelése kulcsfontosságú.