Colitis ulcerosa

A colitis ulcerosa bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban 15 és 30 éves kor között kezdődik. Nőknél és férfiaknál egyforma gyakorisággal fordul elő, egyes családokban halmozottan jelenik meg. Tízezer lakosra számítva évente 5 új esettel kell számolni. A fejlett országokban élő, városi életmódot folytató emberek veszélyeztetettebbek, ebben a táplálkozásbeli különbségeknek is lehet szerepe.

A betegség keletkezésére vonatkozóan számos elmélet létezik, de egyik sem bizonyított. A legelterjedtebb vélemény szerint az immunrendszer a bélfalban élősködő baktériumokra rosszul reagál. A családi halmozódás genetikai hajlam lehetőségét is felveti. Sokan a betegséget immuneredetűnek tartják, de pszichoszomatikus okai is lehetnek.

A betegség egész életre szóló, tünetmentes periódusok és heveny fellángolások követik egymást, előre nem megjósolható időközönként. Súlyos fellángolás esetén a napi székletürítések száma akár harminc is lehet, a székletürítés és az erre tett próbálkozások (tenezmusok) fájdalmasok. A csak végbélre korlátozódó proctitis (proktítisz) ulcerosa tünetei azonban jóval enyhébbek.

Colitis ulcerosa esetén előforduló legsúlyosabb forma a toxikus megacolon (megakolón), amikor a vastagbél kitágul, falának izommozgása (perisztaltika) megszűnik. Továbbá a betegnél vérmérgezés, majd a perifériás vérkeringés összeomlása (shock) következik be. A beteg életét ilyenkor a vastagbél teljes eltávolítása és az intenzív terápia mentheti meg. A jól gondozható formák az életkilátásokat nem rontják, az életminőséget azonban mindenképp.

A colitis ulcerosa kezelése történhet gyógyszeresen és műtéti úton. A kezelés célja a tünetmentes periódusok meghosszabbítása, heveny fellángolások esetén pedig a tünetek csökkentése.

GYÓGYSZERES KEZELÉS:

• Az aminoszalicilátok 5-aminoszalicilsavat (5-ASA) tartalmazó gyógyszerek, melyek a gyulladás csökkentésére szolgálnak.
• Szulfaszalazin, ami az 5-ASA és szulfapiridin kombinációja a tünetmentes periódus elérésében és fenntartásában bizonyult hatékonynak.
• Szteroid gyulladásgátlók az előzőek nem kellő hatékonysága esetén jönnek szóba. Mellékhatásaik miatt tartós adagolásuk nem javasolt.
• Az immungyengítő gyógyszereket akkor alkalmazzák, ha minden más gyógyszer hatástalannak bizonyul. Hátrányuk, hogy fokozzák a szervezet más betegségekkel, pl.: fertőzésekkel szembeni fogékonyságát.
• Kórházi ápolás akkor válik szükségessé, ha a beteg jelentős mennyiségű vért, folyadékot és sót veszített, továbbá toxikus megacolon szindróma kialakulása fenyeget.

A bélsár távozását a hasfalon képzett nyílás (sztóma) segítségével oldják meg, de szerencsés esetben van mód a vékonybél és a végbélnyílás összekötésére is. Ilyenkor kiesik a vastagbél tároló funkciója, ezért a beteg kezdetben naponta 4-6-szor ürít székletet. A későbbiekben a vékonybél alsó része tárolóvá tágulhat, és a beteg életminősége ezzel javul. A vastagbél eltávolítására akkor lehet szükség, ha a beteg nem reagál a gyógyszeres kezelésre, ha “toxikus megacolon” alakul ki, továbbá, ha rosszindulatú elfajulás, perforáció vagy életveszélyes vérzés alakul ki. A betegek 25-40%-ánál lesz szükség a műtétre életük során.

MŰTÉTI KEZELÉS:

A colitis ulcerosa az esetek többségében jól gondozható. Az életveszélyes állapot ritka, így a betegség az életkilátások szempontjából kedvező prognózisú. A műtét végleges megoldást jelent, bár hosszú ideig tartó, viszonylag kockázatos beavatkozásnak számít.

KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉSEK:

A megfelelő étrend összeállításakor a betegnek figyelnie kell, mi súlyosbítja panaszait, és ezeket az ételeket a továbbiakban kerülnie kell. Általános szabály, hogy fehérjedús és rostokban gazdag élelmiszereket kell fogyasztani, ugyanakkor kerülni kell a puffasztó ételeket, zöldségféléket. A fellángoló bélgyulladások idején a rostokkal takarékoskodni kell. A táplálék nehezen emészthető alkatrészeire ugyanis a vastagbél-nyálkahártya ilyenkor különösen érzékeny. Súlyos esetekben a dietetikus speciális, kizárólag jól emészthető és tápanyagban gazdag ételekből álló diétát állít össze, végső esetben az intravénás táplálás jön szóba.

A gyulladás csökkentésén túl kezelni kell a beteg kínzó panaszait és az alapbetegség következményeit is.

• A hasmenésgátlók, például a metilcellulóz vagy más bélműködést gátló gyógyszerek jelentősen csökkenthetik a napi székletürítések számát és a tenezmust.
• Fájdalomcsillapításra paracetamol készítményeket használnak. Kerülni kell a szalicilátokat és hatásukban hasonló nem szteroid gyulladásgátlókat, mert fokozhatják a tüneteket.
• A vérkép rendezésére vasat, folsavat és B12-vitamint adnak, mert a rendszeres vérvesztés jelentős vérszegénységhez vezethet.
• A gyulladásos időszakok megelőzésére olykor nem szteroid gyulladásgátlókat adnak. Alkalmazásuk kellemetlen mellékhatásaként gyomor- vagy nyombélfekély, és ebből induló – akár életveszélyes – vérzés jelentkezhet.