Hasi ultrahang vizsgálat

Az hasi ultrahangvizsgálat egy olyan képalkotó eljárás, amely során a hasüregi és kismedencei szerveket vizsgálják. Így nem elsősorban a gyomorral és a béllel foglalkozik az eljárás, hanem a májat, epehólyagot, hasnyálmirigyet, lépet és veséket, valamint a kismedencében található húgyhólyagot, méhet, petefészkeket és a prosztatát vizsgálja. A hasi ultrahang során ezen kívül lehetőség van nagyobb hasi erek és a hasi főverőér mellett található nyirokcsomók vizsgálatára is.

A hasi ultrahangot gyakran alkalmazzák hasi fájdalmak okának meghatározására, de segítségével kimutathatók az epe- és vesekövek, húgyúti kövek, valamint különböző szervek megnagyobbodása is. Ráadásul a hasi ultrahang segítségével felismerhetők olyan problémák, mint a májáttétek daganatos betegségek esetén, hasüregi folyadék- vagy gennygyülemek, valamint vérzések.

A vizsgálat során a beteg hanyatt fekszik az ágyon, hasát pedig szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenjük be. A vizsgálófejet ráhelyezzük a bőrére, kissé rányomjuk a hasára. Az szakorvos a vizsgálófejet mozgatva alkot képet a különböző szervekről.

A szakorvos olykor arra kérheti a beteget, hogy vegyen nagy levegőt, azt tartsa bent, illetve azt, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képernyőn megjelenő képet kimerevítve lehetőség van a szervek, esetleges elváltozások lemérésére, szükség esetén ezt digitálisan vagy nyomtatott formában tárolni. A vizsgálat végén a zselé könnyedén letörölhető. Az esetlegesen ruhára rákenődött zselé könnyen lemosható.

A hasi ultrahang – főleg, ha az eperendszert és a hasnyálmirigyet vizsgálják – akkor sikeres, ha a páciensnek üres a gyomra. Általában a vizsgálat előtt 4-5 órával tanácsos utoljára enni. Ennek ellenére a beteg a rendszeresen szedett gyógyszereit egy korty vízzel beveheti, ez nem zavarja az ultrahangvizsgálatot.

A húgyhólyag és a környezetében lévő szervek vizsgálata akkor eredményes, ha a hólyag vizelettel jól telt. Ezért a vizsgálat előtt 1-2 órával bő folyadékfogyasztás (lehetőleg szénsavmentes) javasolt.

A hasi ultrahang minden életkorban alkalmazható, mivel ez a módszer hanghullámokat használ, amelyek nem ionizálódnak. így a jelenlegi tudományos álláspont szerint nincs ismert káros hatása az élő szervezetre. Ráadásul, szükség esetén többször ismételhető, és nincsenek mellékhatásai sem.

Önmagában a hasi ultrahang fájdalmatlan. Azonban, ha hasi fájdalom okát (például epehólyaggyulladás) keressük, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel a hasfalra gyakorolt nyomást kellemetlennek érzi.

A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahang. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat – a radarhoz hasonlóan – érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő.

Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. “hangárnyékba” esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nem csak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Ezen készülékekkel az emlők, nyakon lévő nyálmirigyek, erek, pajzsmirigy, lágyék erei és a környező nyirokcsomók, szem, herék, valamint szinte az összes vázizomzat és ízület vizsgálható. Sőt, a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agyat is lehet vizsgálni.

(szöveg egyes részeinek forrása: hazipatika.hu)